Zalán Vince szerk.: Az Ember-lépték. Ember Judit portréja (Osiris könyvtár - Film, 2003)
Osins könyvtár „Szerencsére eljutottunk oda, hogy nem lehet tudni, hogy mi a dokumentumfilm és mi a játékfilm. S mivel itt tartunk, az a fajta filmcsinálás, hogy én megkérdezem Pistikét, mi a véleménye a mákos tésztáról, s aztán a mákos tésztát is megkérdem, hogy mi a véleménye Pistikéről, s aztán a vágóasztalon vitát kavarok belőle - így ma már nem szabad filmet csinálni. S nem azért nem szabad, mert ez úgynevezett »beszélő film«, mert hát az emberek - többek között - beszélgetni is szoktak, meg mellébeszélni, meg hazudni, meg hozzászólni, meg nyilatkozni és így tovább, s a hangosfilm nem mondhat le a szinkronhangról. S az is missziót teljesít, aki az emberi arcon, a hozzá tartozó gesztusrendszeren be tudja mutatni, hogy íme, itt van, itt látható, most hallható a hazugság maga. Emberek, legyetek éberek! Csak nem biztos, hogy ez a mikrofon ide-oda rángatásával érhető legjobban tetten. Mert az emberek nemcsak nyilatkozni szoktak, hanem mást is, esetleg mást nyilatkoznak és mást cselekszenek, s ezt is meg kell mutatnunk, csak előbb - forgatás előtt - ki kell találnunk hozzá a legmegfelelőbb formát, módszert, technikát, jelenetek egymásutánját, amelyben az általunk felismert, filmen eddig még sohasem látott valami megnyilvánulhat. Én nem hiszek azoknak, akik fognak egy felvevőgépet, egy magnót, pár ezer méter nyersanyagot, s elindulnak forgatni, hogy majd a valóság kinyílik előttük, s minél többet forgatnak, annál inkább kinyílik, s annál inkább valóság. Manapság nem oly kacér a lét, hogy csak úgy magától feltárulkozzék. S gyanítom, hogy soha nem is volt. Koncepció nélkül nem lehet filmet csinálni. Nem az a baj, hogy valakinek prekoncepciója van, hanem hogy milyen az a prekoncepció: múlt századi, század eleji, közepei, mai vagy a jövő századig érő. Merev, görcsös vagy elég rugalmas ahhoz, hogy a forgatáson bekövetkezett, az előre elképzelthez mért változásokat, másságokat be tudja építeni. De ha nincs meg előre az a valami, ha nem dolgozott ki többféle verziót, amihez képest a dolgok elmozdulnak, átalakulnak, visszájukra fordulnak, akkor csak a stagnálást észleljük, s elhisszük magunknak, hogy a világ áll, a Föld nem forog.”